Szóval ebbe is belenéztem. Értem én, Sanyi kissé felülről, fikázva közelíti az ámerikai dolgokat, Bandi meg benne él, ő másképp látja, láttatja velünk. Ettől függetlenül nem sok értelmét látom a dolognak, nekem egy nagyon elnyújtott szellemi önkielégítésnek tűnik leginkább, Sanyiból dőlnek a jó-rossz poénok, spontán hülyét csinál magából (azért megnézném hányszor kellett felvenni egy-egy jelenetet), szidja az amerikai szállodai reggelit (mér', máshol jobb???) és a tegnapi részben végig egy rohadt nóta, a Scott McKenzie féle San Francisco, ami mondjuk jó, csak hatvanadjára mán unalmas. Joplin, Hendrix, Quicksilver, voltak még jó dalok akkoriban.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.