Hétfőn indult a Cadillac Drive, és Worluk azon melegiben adott is rendesen az RTL roadmovie-realityjének az Indexen, azt írván, hogy:

...Fábry mégsem akkora jófej, hogy a családi videói is főműsoridőt érnének. Annyi mondanivalója azért nincsen, hogy lépten-nyomon szórja a poént.

Egészen véletlenül pár nappal ezelőtt kezdtem el nézni Michael Palin 80 nap alattját, ami egészen kiváló lehetőséget ad néhány párhuzam és tanulság megvonására. Pl. arra, hogy nem feltétlenül úgy lehet egy ismert arc főszereplője egy útifilmnek, hogy a megszokott dimenzióit viszit tovább. Palin nem szórja a poént lépten-nyomon, nem próbálja elmontipájtonodkodni az utat, hanem ki tud lépni ebből a ruhából, és kiderül, hogy ő valójában egy mély, érdekes nézőpontú ember, jó asszociációkkal, jó reakciókkal - és persze humora is van azért. Ez egy új szerep, sokkal kevésbé körülhatárolt és tervezett, kinyit a kamera és nemcsak azt látjuk, amit szeretne az alkotó, hogy lássunk, és Palin képes kitölteni a nagyobb teret, pont ezért jó a műsor.

Mert kb. az van, hogy míg a celebritás otthon játszhat valamilyen konkrét szerepet (Fábry pl. egészen egydimenziósat), az utazó viszont meztelen, sosincs hazai pályán, és mivel ez előbb-utóbb elbizonytalanítja, kénytelen kiadni magából olyan dolgokat, amiket másképp, normál közegében soha nem tenne. Fábry az első részben még nyegleséggel reagál, amikor kétes helyzetbe kerül (svájci metró, nő a reptéren), de lesz ez még durvább is, amikor jön majd az igazi utazás, mélyebb bugyrokba is le fogunk jutni, mibehogy (L.A. eleve még hazai pálya) - de nem tudom persze, hogy szeretnék-e közelebb kerülni Sándorunkhoz.

Érdekes, hogy Fábry amúgy nem is akar kibújni a megszokott bőréből, egyfolytában visszautalgat, a megszokott stílusban próbál poénkodni és azonnal dedikál, amikor a Tigriskönyv előkerül. Palin tudatosabban játssza az együgyű utazót, aki kitér a rajongók elől (de megteheti, mert nagyobb sztár ugye), és persze sokkal empatikusabb, mint a mi Sanyink, ami lássuk be, útifilmnél nem hátrány. (Ti is azt kérdeznétek az orosz kivándorlóktól, hogy be tudták-e kapcsolni a tévét?)

De Palin abszolút konzervatív, lassú dokumentum-stílusát nem lehet összehasonlítani Fábryék pörgősebbre, valóságsósabbra vett műsoránál, így a kérdés szerencsére nem annyira egyszerű, hogy Fábri van-e olyan mély és érdekes egyéniség, mint Palin, illetve ha mondjuk nincs (ha Russ Meyerről nem hallott, valószínűleg nincs), akkor mennyit tud hozzáadni Wahorn, (akiről most még nem tudni, hogy fő- vagy mellékszereplő lesz, de eléggé különböznek egyébként ahhoz, hogy jó páros lehessen belőlük).

Szóval az első rész alapján nem temetem, ebben lehet még lecsó. De én nem az eszemmel, hanem a szívemmel nézek tévét, szólok előre.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.