az infotainment szav hallatán itthon főleg tom frei és az ő esete az orosz pvc-bélgyilkossal, vagy aktuális földkörüli megasztár utazása ugrik be, és az ember automatikusan a távirányító felé próbál piszkálni orrtúró ujjával. pedig lehet ezt másképpen is.

valóban fel lehet robbanni, ha az ember mobiltelefonál tankolás közben? a fejbe pakolt piercing valóban növeli a villámcsapkodás kockázatát? milyen technológiával legkevésbé nehéz egy tűt megtalálni a szénakazalban? a hagymával kevert szájvízzel tényleg át lehet cseszni az alkeszondás zsarukat? igazhogy bezavar a mobcsi a repcsin? tuti, hogy a kalapácsmetáltól visszafejlődnek a növények, míg mozarttól minden duplájára nő? és a web2.0től olcsóbb lesz a kenyér is? valszeg mindenki fejében megfordul egyszer, hogy kalapácsmalommal porítsa össze az akár generációkon átívelő hiedelmeket, ha máskor nem, legalább akkor, amikor szülei a finomfőzeléket nyomják le a torkán "a répától jobban fogsz fütyülni" címkével.

a mítoszrombolók korunk öveges professzor2.0jaként élik ki vágyainkat, némi tudományosságot vegyítve a kreatív kreténséggel. ők a szülők rémei, akik mindig remek módon képesek megindítani bármelyik gyerek fantáziáját egy kis otthoni kísérletezésre a mikróval és a macskával - aztán persze végül mindig ők végzik el helyettünk a kísérleteket, nekünk elég a chipses-zacskót kiüríteni.

ha létezik az infotainment, akkor ez az. minimum info, maximum tainment. még több ilyet a tévébe s.k.

ps: interjú a slashdoton. cikk a poopreporton és a san francisco chronicle-ben. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.