Hosszú kiéheztetés után ma este végre folytatni méltóztatik a TV2 a Megasztár harmadik szériáját, úgyhogy nemsokára elindulok a Westendbe feltöltőkártyát venni (és persze lottót), hogy közbe tudjak lépni este, ha szükséges. Meg kell mondanom, hogy egyelőre egyetlen igazán szimpatikus figura sincs a mezőnyben (ja, majd arra szavazok, aki jobban énekel, mi?), tavaly ez másképp volt, ott a karácsonyi válogató után már voltak fix kedvencek. Mindegy, reménykedjünk.

Az Index beharangozó gyanánt végighallgattatta szerencsétlen szabózével és navarróval a megasztárosok eddigi lemezeit, amiről ők ehhez képest szerencsésen viccesen írnak szokásos Bunkós testvérek stílusukban, és igen, szerintem is Caramel lemeze az egyetlen vállalható (bár én nem hallgattam mindet, viszont el tudom képzelni őket).

Schmidt Vera lemeze olyan, mint a Vidám vasárnap. Mínusz fúvósok. Nincsen önfeledt alleluja, meg kiakadt szemgolyóval óbégató boldogság, csak csendes mélabú és akusztikus istenkeresés. Ilyen zenét nyomnak egy haladó szellemű, karizmatikus egyház székházának liftjében, persze nem túl hangosan, nehogy megzavarja a két emelet közt érkező áhítatot.

Tehát akkor este.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.