Na, lenyomtam az első három részt - mindig nehezen tanulom meg, hogy melyik szereplő kinek a micsodája, de túl vagyunk rajta. Elsőre nagyon a Lostra hajaz, a sztori, a rengeteg áthallás, analógia, a karakterek - Russel vs Jack, Larkin vs Kate, Kira vs Walt -, a kísértetiesen hasonló zene, mint az a nagyon mély fúvós hang, ami drámai pontokon lezárja a zenét, pl. a főcím előtti pillanatban. Ja, és a főcím is, igen, és persze a kimunkált fényképezés. Abban is hasonlók, hogy mindkettő sokszor halálosan idegesítő. Az Invasion mélypontja szerintem az ostoba, olcsó ijesztegetős vonal, ebben a Lost eggyel magasabb kategória a maga finoman építkező, mégis erős suspense-ével. Szóval az Invasion mindenképpen direktebb, egyszerűbb, kevésbé misztikus sorozat, nem dolgozik az ember fejében tovább, a harmadik rész után még nem tudom, hogy nézem-e vagy inkább a nyugalmat választom. Az mindenképpen mellette szól, hogy nincs flashback :-)

(Ja, és a Lostnál nem volt olyan, hogy 'harmadik rész után', mert minimum négyesével néztem, már az elejétől, hehe.)

Dave blogja egyébként - amibe ír, azaz dramaturgia okok miatt kicsit idótán belebeszél - a www.didyouseethelights.com címen található, de vigyázat, ők előrébb járnak, tehát spoilerek vannak benne, legalábbis a magyar időzítéshez képest.

A bejegyzés trackback címe:

https://tevemaci.blog.hu/api/trackback/id/tr115176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.